Petra mostantól istennő II.

Petra ajka lassan mozdul, szinte alig hallhatóan ejti ki a szavakat.

– Látni akarom.

Egészen émelyítő szorítás fog el belülről. De Petra tekintete kérlelhetetlen.

– Anyaszült meztelen kell legyek – lehelem. – Még ékszer se lehet rajtam, egyáltalán semmi.
– Miért?
– Ezzel jelzem az implantnak, hogy teljesen védtelen és alárendelt vagyok.
– Egyre jobban tetszik ez a kütyü.
– Petra, kérlek, ne tedd ezt velem.

Petra mosolyogva von vállat.

– Én nem kényszerítelek semmire, bariném. De ha élvezni akarsz, akkor kezdj szépen vetkőzni.

Nem hiszek a fülemnek. Az öribarim, akivel ovis korunk óta elválaszthatatlanok vagyunk, azt akarja, hogy szolgáltassam ki neki a meztelen testem, és kényeztessem magam előtte.

Nem mintha lenne választásom... én tettem ezt magammal. A tulajdona lettem. Tudom, hogy nincs visszaút.

Lassan a felsőm aljához nyúlok, ujjaim reszketve tapintják az anyagot. Minden mozdulatom nehéz, mintha az idő is megállna körülöttem. Ahogy lassan felhúzom a felsőt, felfedve a hasam, a bordáim finom ívét, érzem, hogy a testem máris reagál a közeledő változásra. Amint a karom a fejem fölé emelem, Petra elégedetten füttyent.

– Nem vagy vicces. – Könnyek szöknek a szemembe. – Nem hiszem el, hogy így megalázol. – A ruhadarab tehetetlenül a földre hullik.
– Bármikor hazamehetsz. – Petra arcán halvány mosoly játszik.

A kezem a nadrágom gombjára siklik, majd lehúzom a cipzárt. A nadrág lassan lecsúszik a csípőmről, a combomról, végül a lábaim köré fonódik.

Petra végigmér. A szeme a fedetlen bőrömre siklik, éget a tekintete, ahogy beissza a látványt. Érzem a szégyen súlyát, de ettől csak erősebben vágyódom. A testem minden egyes sejtje súgja: be kell hódoljak.

Centiről centire csúsztatom le a vállaimról a melltartóm pántját, majd lassan kikapcsolom és elengedem. A bimbóimmal üveget lehetne vágni.

A szemérmem utolsó védvonalához érek. Feszítő, kellemetlen érzés terjed szét a hasamban. Végül a bugyim is a földre hull, a lábammal arrébb tolom a nedves anyagot.

Most már semmi nem takarja el, mennyire be vagyok gerjedve. Meztelen vagyok, de nem eléggé.

Remegő kézzel kapcsolom ki a nyakláncom. A gyűrűim, az órám, a fülbevalóim egymás után koppannak a dohányzóasztalon. Még a hajgumimnak is mennie kell, a hajam laza, hetyke fürtjei a vállamra omlanak.

Petra hűvösen figyeli, ahogy lehajolok és a bokaláncomért nyúlok, és ekkor végre megszólal:

– Azt még hagyd csak magadon. Ki akarok próbálni valamit. – Megdermedek. – Most kezdődjön a műsor.

A kanapéra hanyatlok, a testem azonnal követeli, ami jár neki, ujjaim mohón siklanak a bőrömön. Az első érintés villámként szánt végig rajtam, ahogy a combjaim közé csapok – majd hirtelen megállok. Emlékeztetem magam, hogy Petra figyel. A tudat, hogy az örömöm az ő kezében van, lassításra kényszerít. Szeretném, hogy elégedett legyen a látvánnyal, hogy megjutalmazzon.

Érzéki mozdulatokkal simítom végig a hasam, élvezem a saját érintésem melegét. A melleimhez érve az ujjaim finoman köröznek, lágyan gyúrom őket, apró csípésekkel ingerelem a bimbóimat.

Ujjaim lustán indulnak lefelé, felfedezve a hasam finom ívét, végigsiklanak a combjaimon, míg végül lassan szétnyitom őket, hogy utat engedjek az érintésnek. Először csak cirógatom magam, élvezem a saját tapintásom játékát. Halkan nyögdécselek Petrának, az illatom lassan átitatja a szoba levegőjét.

A csípőm önkéntelenül ringani kezd, követve az egyre mélyülő ritmust. Az érintések egyre sürgetőbbek, a vágy lassan mindent maga alá gyűr. A külvilág lassan elmosódik, semmi sem marad, csak a lüktető kéj és a testem engedelmes tánca.

– Nézz rám. – Petra hangja visszaránt a szobába.

Hangos nyögés szakad fel belőlem a hangjára. Összekapcsolódik a tekintetünk, és rádöbbenek, milyen szánalmas látványt nyújthatok most, ahogy görcsösen maszturbálok a legjobb barátnőm előtt.

Még mindig teljesen felöltözve élvezi a műsort, amitől csak még gyámoltalanabbnak érzem magam. A légzésem kapkodóvá válik, nyöszörgök, testem ívbe feszül, ahogy a szélére sodródok a határnak, amit hónapok óta nem tudok átlépni.

Végre kimondja.

– Élvezz.

Az izgalmam elviselhetetlenül felfokozódik, aztán... semmi. Semmi.

Semmi.

Az a rohadt, kurva bokalánc.

Rángatózva vonaglok, tapicskolok a hasznavehetetlen puncimon, de az orgazmus nem jön. A tehetetlen, csalódott düh és a vágy keveredése egy forró sikolyban tör ki belőlem.

Petra kuncogva leül mellém.

– Beszarás! Nem gondoltam, hogy tényleg meg fog állítani. – Remekül szórakozik a szenvedésemen. – Muszáj voltam kipróbálni. Tényleg jól kicsesztél magaddal, anyukám.

Nyugodtan, ráérősen kezébe veszi a lábam, érintése egyenesen a csiklómba villámlik. Ujjai lassan végigsimítanak a talpamon, játszadoznak a lábujjaimmal, majd átsuhannak a lábfejemen és puhán a bokám köré fonódnak. Megremeg a testem, ahogy a bokalánc hideg féme elhagyja a bőröm, egy pillanatig el se hiszem. De már késő.

– És most?

Nem tudok megszólalni, csak a puncimon maszatolok agyatlanul. Képtelen vagyok abbahagyni.

– Petra, kérlek – zihálom.
– Ó, elszalasztottad a lehetőséget? Szegénykém, hadd segítsek.

Petra tenyere lassan kúszik felfelé, követi a vádlim vonalát. Térdeimhez érve mindkét keze rám simul, és a testem önkéntelenül engedelmeskedik – a combjaim szétnyílnak, talpaim összeérnek, teljesen kitárulkozok előtte. Ahogy a kezei végigsimítanak a combomon, a csípőm önkéntelenül emelkedik fel, a testem vágyja az érintését.

A görcsös feszültség új érzéssé változik, ahogy elönt a kéj, amikor úrnőm keze a puncimra siklik. Saját kezeim a mellemre simulnak, sóvárogva, elkeseredetten markolászom magam, miközben Petra ujjai könyörtelenül lassú táncot lejtenek a szemérmemen. Mintha maradt volna még bármi a szemérmemből.

Élvezi, hogy ural, élvezi, hogy játszik velem. Belém nyúl, a csiklóm simogatja, hívogató mozdulatokat tesz a hüvelyemben, egy ujjpercet a fenekembe dug. Dobálom magam, sikoltozok, őrjöngök a gyönyörtől, fuldoklom az orgazmus határán, abban az édes agóniában, amit olyan jól ismerek már.

– Olyan kis gyönyörű vagy így, csajszi – suttogja, miközben tovább izgat, másik kezével felfedezi a testem. – Ahogy némán könyörög a szemed, ahogy küzdesz a implanttal. – Hangja selymes, szinte cirógat. – Akarod, igaz? – kérdi mímelt sajnálkozással. – Mondd ki.
– Kérlek… – szakad ki belőlem egy reszketeg nyüszítés.
– Mondd ki!
– Kérlek... könyörgöm... úrnőm, engedd meg, hogy elélvezhessek!

Petra egészen közel hajol, lehelete perzseli a fülem. Megdermedek az orgazmus kapujában, minden idegszálam várja a megváltó engedélyt, az egész testem íjként feszül, ahogy várja, hogy mindjárt pendülhessen.

– Nem.

A világ kifordul önmagából. A gyönyör ígérete darabokra hullik, üvegszilánkokként szúr belém a hiánya. A légzésem akadozik, a testem összerándul a kielégületlenségtől, az áruló, hitvány picsám üresen tátog. Nem! Nem hiszem el hogy ezt tette velem. Összegömbölyödöm a kanapén, egyszerre rázza a testem a zokogás és a bennem rekedt vágy feszültsége.

Petra lehajol hozzám, keze gyengéden végigsimít az arcomon, letörli a könnyeim.

– Ejnye, szegény rabocskám – suttogja. – Már annyira készültél rá, ugye? Olyan szépen kérted.

Ujjai finoman a fülem mögé simítják a hajam, majd puhán tovább siklanak a nyakamra. A mozdulatban ott van minden vigasza, csendes, szelíd ígérete.

– Hiszen erre a sóvárgásra vágytál, nélkülöző kis kedvencem. Ezért fosztottad meg magad a jogodtól, hogy kielégíthesd magad. Én csak jót akarok neked.

Végigsimít a hátamon, a fenekemen, megrezzenek, ahogy belenyúl a tüzelő pinámba, és a bőrömbe masszírozza a kéjnedvem, végig a combomon, a vádlimon, a lábfejemen.

– És tényleg azt hitted, hogy ennyi elég lesz? Hogy csak úgy megkapod? Hát nem pont ezt akartad? Hogy én döntsek helyetted?

Játékosan, engesztelőn végigfuttatja ujjait a talpamon, finoman megcsiklandoz. Aztán elindul visszafelé, mozdulatai lágyak, szelídek, mintha egy kiscicát simogatna. Halkan dorombolok az érintése alatt.

– Ne aggódj, el fogsz élvezni. De nem úszod meg ilyen könnyen. Annyi tervem van veled, kis csacskám. Én édes, pici rablánykám.

Minden erőm elhagy. Még érzem, ahogy a bokám köré fonódik a rabláncom – hideg, ismerős érintés.

Takaró simul puhán körém, mint egy meleg ölelés. Megvéd a hidegtől, a világtól, mindentől. Petra finoman végigsimít a hajamon, érintése olyan lágy, hogy szinte álomba ringat. A testem elernyed, a szemhéjaim elnehezülnek. Lassan elszenderedem.

Igaza van. Jobban tudja, mire vágyom, mint én magam.

Jól tettem, hogy a kezébe adtam a sorsom.

Elvesztem.

Megérkeztem.