Dies iræ, dies illa

Már egy ideje figyeltem a boxban ülő, szőke hajú, szemüveges nőt. Kinyitott dosszié volt előtte, amiből időnként újabb és újabb lapot vett elő tanulmányozásra. A megjelenése sugallt egyfajta eleganciát, a ruházata alapján szinte biztos voltam benne, hogy ügyvéd vagy orvos.

Időnként a szintén asztalon lévő telefonjáért nyúlt, de nem emelte fel az asztalról. Nyilván üzenetet vár, mert nem hinném, hogy az időt nézegeti ilyen sűrűn. Gyönyörű, szabályos, kissé szigorú arcára kiült a szomorúság minden egyes ilyen pillanat után, majd belekortyolt a fehérborába.

Ekkorra már volt bennem annyi spiritusz, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Nem sokan voltak a bárban rajtunk kívül, én is épphogy betértem, de az a nő itt marasztalt. Kivártam amíg felpillant, ekkor barátságosan rámosolyogtam, és intetettem neki a poharammal. Összehúzott szemmel, tetőtől talpig végignézett, majd visszamélyedt a papírjaiba.

Ez így érdekesebb lesz.

Kikértem a második kört, majd lecsúsztam a bárszékről és elindultam felé. Alig pár lépésnyire voltam tőle, mikor felnézett és újra végig mért.

- Felültették? - nyitottam közvetlen a kérdéssel mikor az asztalához értem.

- Nem. Vagyis... - tűnődött el egy pillanatra - ...még várok valakit.

Lopva lepillantottam a papírjaira. A fejlécen kereszt és kígyó. Orvos. Viszont értek a nemből is.

- Ha mégsem jönne el az az idióta, aki még csak egy hívásra sem méltatja; a pultnál megtalál.

Újra végigmért, majd szája sarkába kiült egy kacér, ám kissé gúnyos mosoly.

- Maga mindig ennyire, szörnyen magabiztos?

- Ugyan... - tártam szét a karom, majd visszavonulót fújtam és visszatértem a helyemre.

Egy ideig unottan lapozgattam a telefonom hírcsatornáit, mikor egyszer csak egy kéz érintette meg a vállam. Odafordultam, a nő volt az. Tekintetén látszott, hogy lemondták az estét, ezért hát én lettem a B terv. Maradék gátlásom már felolvadt a gabonaszeszben, nem éreztem, hogy lenne vesztenivalóm.

Most én mértem igazán végig. A cipője orra-sarka enyhén kopott, vagyis nem lehet sok, nem váltogatja sűrűn. Valószínűleg munkába is ebben jár. A kosztümje szintén nem a legújabb, szabása alapján konfekció, de később valaki ráigazította. A bal ujján lévő halovány alig körömnyi foltot természetes fényben észre se vettem volna. Az utóbbi napokban került rá valami, amit vízzel próbált lemosni, vagyis nem volt ideje tisztítóba vinni mégis felvette. Nem csak cipője, efféle ruhája sincs sok. Vagyis nem az elitből származik, csak úgy akar látszani, hogy elfogadják. Elismerésre vágyik. A sminkje, frizurája kifogástalan, ám pohártartó jobb kezén a középső ujjkörmének sarkán a körömlakk lepattant. Ha sokat ír valaki és ott támaszkodik fel a papírra a két, előfordul. Nem kimondottan gazdag, sokat jegyzetel. Pszichológus? A szoknyája alsó sávján halovány, fehér szőrszálak. Mindenhol máshol gondosan eltávolította, de legalul a varráson meglátszott pár szálacska. Valamilyen rövid szőrű, bundás kisállat. Lehet nyúl, de a macska gyakoribb.

Leült mellém a székre. Citrusos parfümje lágyan körüllengett minket. Letámaszkodott a pulton, kezeivel a borospoharat forgatta a gyalult mahagóni lapon.

- Meséljen valamit magáról - kezdett bele dallamos hangon.

- Ez most egy interjú? Hogy megfelelek-e a szerepre?

Kérdőn vonta fel a szemöldökét.

- Miféle szerepre?

- Aki mellett ma este igazán érezheti, hogy mennyire gyönyörű és kívánatos.

Finoman összeráncolta homlokát miközben lassan felém fordult a bárszéken.

- Hallgatom.

- Középosztálybeli gyerek volt. Egyedüli lány volt, testvér nélkül. A szülei elváltak vagy legalábbis viharos volt a viszonyuk. Magát okolta, ezért valamivel túlkompenzált. Tanulni kezdett, nem akart az az üresfejű liba lenni, amilyenért az apja elhagyta az anyját. Talán sportolt is valamit, hogy minél büszkébbek legyenek a szülei, de ez is kevés volt. Az egyetem alatt inkább a vizsgákra koncentrált, ritkán rúgott ki a hámból. Az utóbbi időben kezdett újra futni vagy lejárni valamelyik konditerembe. Szeretne erősnek és céltudatosnak látszani; bebizonyítani, hogy stabil kapcsolat nélkül is lehet egész az ember. Ez nehéz, viszont van annyi akaratereje, hogy kitartson emellett. Elvégre egy orvosnak stabilnak kell lennie, hogy a páciensek bízzanak benne. Viszont mindezek ellenére érzi a magányt és futó kapcsolatokat keres, hogy éreztessék magával, hogy kívánatos és gyönyörű. Legtöbbször azonban nem jön össze, ezért az estéit otthon tölti a macskával. Most pedig azért jött ide, hozzám mert messze én vagyok az első, aki közvetlenül szólította meg, nem pedig valamilyen randiappon keresztül.

Gyönyörű kék szeme szinte villámokat szórt. Előfordul, hogy elszalad velem a ló és kimondok olyan dolgokat, amiket nem kéne. Ezt már nem tudom meg nem történté tenni ezért bocsánatkérő mosolyt villantottam. Állkapcsa megfeszült, majd hirtelen megenyhült a tekintete. Felhajtotta a fehérbora maradékát, majd annyit szólt:

- A nevem Nita. És a közelben lakom.



Az előszobában estünk igazán egymásnak. Kiskamaszos lendülettel rángattuk le egymásról a ruhát, szinte mindent felborítottunk a szűk közlekedőfolyosón.

- Shhh... a házinéni alattam lakik és pletykás - súgta a fülembe, miközben a hátamat karmolta - Szóval csendben kell lennünk.

- Vagy hívjuk fel őt is.

Hirtelen rám nézett, de látta, hogy csak vicceltem. Vigyorgó fintorba húzta az orrát, amihez képest korábbi, szigorú arckifejezése még a bárban... hát ég és föld. Ismét egymásra tapadtunk. Nem kell most nekem más csak ő.

Mire a hálóba értünk már csak bugyi volt rajta. Ledobtam az ágyra és megszabadítottam az utolsó ruhadarabjától is. Szélesre tártam meleg, puha combjait és azonnal rátapadtam a csiklójára. Finoman köröztem rajta a nyelvemmel, miközben éreztem, hogy lassan megduzzad. Nita kéjesen vonaglott, combjaival a fejem szorította, míg kezével a hajamat szántotta. Mikor kellően benedvesedett, finoman megérintettem középső ujjam hegyével a kisajkait. A puncija forrón hullámzott, majd lassan becsúsztattam az ujjamat. A gerince megfeszült a gyönyörtől, majd ismét elernyedt. Kissé behajlított ujjammal finoman simogatni kezdtem belül. Közben felváltva ingereltem a kőkemény csiklóját és csókoltam combhajlatát. A hüvelyfala egyszer csak kisimult, majd ismért szűkre húzódott. Hirtelen kihúztam az ujjam, amit egy kis spriccelés követett.

Ekkor már kőkemény voltam, így lehúztam magamról a boxert, fölé másztam és behatoltam. A mámor hullámai söpörtek át mindkettőnkön. Lábait a vállaimra tette, hogy minél mélyebben érezhessen magában. A nő egyre hangosabban nyögött és sóhajtozott majd mikor ezt észrevette egy kispárnába fúrta fejét, hogy kiszakadhasson belőle szabadon a mámor édes hangja.

Hosszú percekig mozogtunk együtt, mikor lecsúsztatta lábait, majd rám kulcsolta őket. Hirtelen lendületet vett, és átfordította magát, hogy én kerüljek most alulra. Az ajkába harapott, csípőjével finoman körözött, miközben tövig benne lüktettem. Megmarkolta a melleit, majd ritmust váltott és belekezdett a vágtába. Mikor elélvezett a mellkasomra dőlt. Finoman a nyakamba harapott, miközben kicsúsztatta magából a farkam, de nem váltott pozíciót.

- Most hátulról akarom... - nyögte a fülembe.

Átfordultam hát, és hátulról is behatoltam. Arcát ismét a párnákba fúrhatta így és meg is tette. Máskülönben nem csak a házinéni, hanem az egész utca is erről beszélt volna. Határozottan megmarkoltam csípőjét, hogy szükség esetén tudjam tartani helyette is a ritmust. Már csak a mozgás tartott minket hátra arra, hogy elérjük az orgazmust, ezért hirtelen megálltam.

Elfúló, örömteli nyögés hallatszott a párnák felől és pedig abban a pillanatban élveztem el. Összecsuklottunk mindketten, mint a maratonfutó a célban. Hosszú ideig csak feküdtünk egymás mellett. Nem szóltunk egymáshoz, csak hagytuk, hogy kitöltsön minket a semmi és a minden csodás érzése.

A karját simogattam miközben lassan, mosolyogva elaludt. Ráhúztam a vékony takarót csodás vonalaira, nehogy megfázzon. Halkan felöltöztem és anélkül, hogy akár a macska is felébredt volna az előszoba-szekrényen, kisurrantam a lakásból.