Csókokban elveszni...

Részlet:

Mirjam Salliven: Szexr@andi lélek nélkül címû könyvébõl

\"Hát itt volnánk! Ahová szerettem volna, hogy velem gyere- fordul felém Kevin, kitárja a karjait és körbemutat a szobán.
Magamhoz térve az emlékezésbõl, itt vagyok ismét, vele.
Végre felém közelít. A huncut barna szemei csak úgy csillognak, és minden kis villanás egy-egy üzenet.
- Szia! suttogja a fülembe. Már ki is veszi a táskát a kezembõl, ledobja a kabátomat, és már fordít is meg, háttal magának. Magához húz, a szája a nyakamat csókolja. Megborzongok. Te jó ég! Mennyire kívánom! A szoknyám cipzárját lehúzva felfedezi, hogy nincs rajtam bugyi.
- Wow! Milyen kis rafináltak vagyunk! Ha ezt tudom, már az úton benyúlok a szoknyád alá…
- Cssssss, kedves – suttogom mosolyogva, majd visszafordulok, a szemébe nézek, és csak ennyit mondok:
- Köszönöm! - és gondolatban hozzá teszem: -hogy vagy nekem!
Kívánom! Rögtön és azonnal!
A régi ágy, ami sok-sok szenvedélyt, titkot, álmot látott, méltóságteljesen áll a szobában. Pillanatokon belül az én kicsi testem ott fekszik a dunyhák és tollpárnák között, Kevin egyre közelít felém.
Tudod, soha nem hittem volna, hogy egy ilyen srácot fog az életembe sodorni az internet bûvös világa. Aki ennyire tele van érzéssel, bár nem mutatja ki. Keveset kaptam tõled még, de azt a keveset is megköszönöm – fordultam felé suttogva, és szemébe nézve kerestem a száját. Azt a szájat, ami idáig még nem is csókolt igazán.
Na, most hallom, amint azt mondod magadban, ez a nõ egy... ki ne mond! Nem csókolózik a sráccal? Ááá! Kevin nem szeretett volna! Hiszen aki nem akar érzelmeket belevinni a kapcsolatba, így csinálja nem? Csók nélkül. Belementem. Na, jó, akkor egy félõrült nõ vagyok! Tessék! Ha így jobb neked! De nekem jó ez így. Mert el kell fogadni és tiszteletben kell tartani, hogy õ mit akar, bár bevallom, ez fájt nekem! Ne feszegessük ezt tovább. De figyelj csak, mi történt?
Most meg kell kapnom! _ gondolom magamban. Megõrülök, ha nem csókol meg! Te vagy a nõ, hát hódíts! Nem igaz, hogy most sem érezhetem?
Ráfekszem, és kezeimet az övébe fonom... csak bújok, bújok hozzá. A nyakára finom, forró, érzéki, leheletnyi csókot kap. Egyet, kettõt, közben simogatom, cirógatom, gyengéden, ott, ahol érem. Hallom, amint levegõ után kap.
-Ez jó! Csináld csak!” Aztán még több, kicsit nyálas, puha belecsókolás a nyakába, majd a füle körül, épp csak hogy megérinti a forró lehelet...
Így kell? Te is imádnád, ha mellettem lennél? Õrjíteni kell a csókoddal! Érezzed csak! Ugye jó? Csókolózz! Sokat, érzéssel, édesen és buján és engedd, hogy a csók illata körbelengjen. Majd közelíteni az arcához. Puszit a szája szegletére, kicsit kinyitni a szádat, mintha a nyelveddel már keresnéd az övét, de nem, a másiknak még minden reagálás tilos, ez az érzékek kínja.
Puszik a felsõ ajkára, az alsóra, de közben, egy-egy kis incselkedõ harapás is belefér. Mint egy kis istennõ, játssz a szájával! Észrevehetõen a partner meg-megremeg, kinyílik szája, és már akarna, már kapna a te szád után. És te kacagsz magadban! Élvezed!Hiszen csábíthatsz! Õrjítõ! Lassan és érzéssel! Még egy puszi a szája másik csücskébe, majd épp csak összeér az ajkatok, nyelvetek. Hirtelen a srác nem bírja tovább, és követeli az õt megilletõ csókot. Már akarja! Már a tiéd a pasi, egészen! A teste, a vágya, a szája. A mámorító csók, amely heves, akaratos és nagyon jó. Mintha egy punciba kapott volna végre utat.
Megkapom az elsõ igazi csókot Kevintõl. A szívem tombol, õrjöng. Érzem mindazokat a ki nem mondott szavakat, amelyeket át lehet adni egy csókban. Hiszen a csókban, ha nincs érzelem, nincs íze. Át kell élni a pillanatot, és át kell magad engedni a csók csábításának, a percbe zárt öröklétnek.
Meglepõdök, milyen odaadó lett a szeretõm. Hol volt ez a férfi idáig? Ne elmélkedjünk ezen tovább. A drágám e váratlan csábítástól egészen lázba jön, és már nincsenek szavak! A kezeink heves gyorsasággal bújtatják ki a vágytól felhevült testünket a ruháinkból, és végre érezhetem, amint a férfitest rám nehezedik. Vadító az illata és a bõre forrósága! El akartam veszni benne.
Hasra fektet, amit imádok! Meztelen testemen érzem az erõs férfikezek simogatását, ahogy a nyakamhoz ér, majd végigcirógat a gerincemen, majd a szép kerek popsimat simítja leheletfinoman. Aztán elkezdi szinte karmolva húzni az ujjait a combomon. Nedvesedek. Minden porcikám remeg és bizsereg, ahogy hozzáér a bõrömhöz.Ujjaid beszélni kezdenek, és a bõr sem hallgat.Tanítják a szeretkezés mesterei. Látom magamat kívülrõl. A lány fetreng a kéjtõl kedvese karjai között. A hajába túrnak, meghúzzák kissé, játékosan, pajkosan. Majd vadul belecsókolnak a nyakába, még tán bele is beleharaptak... Ez jól eshet neki, mert a lány felsikolt, de nem a fájdalomtól, hanem a gyönyör hangján. A vágy hangján, mely azt akarja, hogy ismétlõdjön meg ez az érzés. Borzong a teste, ahogy a fogak harapnak, a kezek pedig hol a mellét, hol a fenekét, hol a combok hajlatát kutatják. A lány ujjai összegyûrik a lepedõt. A kispárnák szanaszét repülnek, útban vannak a feje mellett. A tudata valahol elhagyja, és nem érez mást, mint a jólesõ, bódító zsongást. Átadja magát egészen, miközben élvezettel hallgatja a kedvese zihálását. Érzi a saját nedvét, amely már a combjait is síkossá teszi. A férfivágy annyira magáénak akarja, hogy szinte nem is enged neki mást csinálni, minthogy élvezze, amit kap. Csípõje meg-meg mozdul olykor egy érintéstõl, feneke emelkedik, és merészen kínálkozik fel gyöngyözõ puncija. A szeretõk combjai erõsen szorítják egymást, ez a combok ölelése. Aztán a srác végre berakja a férfiasságát a forró barlangba…
Nem érzek mást, csak azt, hogy a lelkemmel táncol a vágy. Hiszen a szexualitás nem csak a testet, hanem a lelket is simogatja. Az erõ, amit Kevin adni tud, most mind átjön, szívbõl és õszintén. Csak fekszem és várom a beteljesülést. Kis, finom mozgások, majd egyre hevesebb ritmusok jönnek. Mint egy fékezhetetlen vadállat, aki az összes energiáját, a ki nem élt erejét át akarja adni, és elemi erõvel lecsapni. Egy orgazmusba. Ezt érzem, hiszen pár perc múlva akkorát élvez, hogy szinte rabul ejt, és a magam örömét nem is akarom. Remeg az egész teste, kissé rám dõl. Alig kap levegõt, próbál magához térni. Nem tartott sokáig most a szex. Használt engem, mint nõt, akitõl elveszi azt, ami az övé.
Összekucorodunk az ágyban. Kevin csak ennyit mond:
-Kisasszony!
Nekem ez elég! A szám mosolyra húzódik, és eszembe jut, hogy jó nõnek lenni! Ezekért az érzésekért is jó nõnek lenni! Odaadás, és adni akarás! Hm, és ha végre valaki jól hanyatt vág az ágyban, ne szólj semmit, fõleg ha tudod, ettõl az embertõl csak kicsiben kapsz mindent. De ez kicsi néha több. Mindennél több!\"