Csipkecsodák mámorában

Részlet:
Mirjam Salliven: Szexr@ndi lélekkel címû könyvébõl:
\"2010. június 2.
Több hét telt el úgy, hogy sem a chaten, sem élõben nem jelentkezett Kevin. Én csak éltem az életemet, és nem pasiztam semmilyen formában. Csak vártam, és próbáltam magammal foglalkozni.
Ám ma… történt valami boldogságos. Aminél boldogságosabb már nem is történhetett. Éjfél felé közeledett az idõ. Nyugodt és csendes éjszaka volt. Jött egy sms. Dobbant a szív. Ki más is lehet, mint õ, Kevin. Már ismét a lényegretörõ kedvesség…
„Kívánom a popsidat… de már…” Azt hittem, nem olvasok jól. Most? De hát nézi õ az órát? Nem volt sok idõm gondolkodni. Vagy megyek, vagy nem megyek. Lázasan siettem. Csak arra volt idõm, hogy magamra húzzam a fekete szabadidõruhámat, de alá kellett vennem valami szexiset. Egy fekete csipkecsoda ruhát gyûrtem a nadrágomba, kapucni a fejemre, és már kész is voltam. Mikor beszálltam a liftbe, elszégyelltem kissé magamat.
– Kell ez nekem? Te lány! Kell ez neked? Esztelen vagy! A csipkecsodám rózsái hirtelen életre keltek, és velem együtt sütötték le szemüket, de közben izgalommal néztek az este elébe. Mentem, majdnem röpültem a mi kis pásztoróránkra. Mivel még nem vettem fel sosem ezt a csipkecsodát, a fekete rózsák még nem simulhattak a testemre, és nem élvezhették velem a gyönyört sem, így õk most csendben lapultak a feketeségben. Érezték, ma különleges, ragyogó este készül. Taxiba vágtam magamat, és irány Kevin megadott új címére, mert a drága költözött. Ismét egy szokásos belvárosi sötét ház, udvar, lift. Amik most nem tûntek koszosnak, elhasználtnak. A rózsáim kikukucskáltak, ahol éppen találtak egy szabad kis rést a ruhámon.
Ó! Hát ide jövünk? De hiszen ezért volt a nagy sietség? Ezért? Ez egy lepusztult hely! Õk még nem tudták, hogy nem a hely számít, hanem az, aki benne lakik, abban a szélsõ lakásban. A szívem egyre hevesebben vert, ahogy közeledtem Kevin lakásának nyitott ajtaja felé, s a rózsák is úgy vették át a dobbanását. A kis szoba homályában ott volt, és várt õ. Megláttam a szemében valami eddig nem látott, furcsa szikrát, és úgy éreztem, itt ma valami más fog történni. Valami megfoghatatlan. A rózsák erre-arra pislogtak, és egymás szavába vágva suttogtak össze-vissza:
– Nézd, de jóképû srác! És milyen szépen néz a Kincsõre! Jaj, de jó lesz velük fickándozni!
És kacagtak, szinte fennhangon kacagtak. A drágám viszont alig szólt. Én sem. Lassan levette rólam a ruhámat, és ott álltam a csipkecsodám sejtelemességébe bújva, a hátam mögött a már ismert és imádott álló farokkal Kevin. A rózsák felsóhajtottak velem együtt.
– Te jó ég! De szép férfiasság!
A bõröm a lámpa fényében fényesen bújt elõ a fekete rózsák között. A férfiujjak érintettek, kezei a hajlataimat keresték, a fenekemet simította, a hajamba túrt, majd az ölébe ültetett. Én annyira szerettem vele lenni, hogy már a gondolatától is nedvesedett a puncim, nem volt ez ma sem másképp. Lassan belecsusszantam a farkába, és élvezettel merültem el benne. Lábaim körbeölelték a testét, s vele együtt a rózsáim is láthatatlan nyomot hagytak a bõrén. Mozgott a csípõm, a kezek irányítottak, miközben, ahol csak értem, csókoltam az én drágámat. Néha elkaptam egy hangot, mintha egy leheletfinom cuppanást hallottam volna Kevin száján. A számomra nem megengedett csókot a rózsáim lopták el. Boldogan cuppogtak a finom szájon, miközben Kevin már hanyatt feküdt, és a szemembe nézve adta meg magát. Használtam. Kéjesen vonaglottam, miközben a mellemet kiszabadította a rózsák szorításából. Úgy éreztem, megállt körülöttünk az idõ, míg bennünk életre kel valami más. Összefonódtunk az érintésekkel, a sóhajokkal, a vágytól kipirult arcú rózsákkal. A szoba egyszeriben megtelt valami melegséggel, miközben a hasamra fordított, és hátulról belém jött. Átvette az uralmat a testem fölött. Ez így is volt rendjén. Egy férfi mutassa meg az energiáit, amit adni tud. A vörös hajam szikrákat szórt a lámpa fényében, miközben Kevin erõteljes lökéseit éreztem a puncimban. Nedvesedtem még jobban és, egyre közelebb táncoltam az orgazmus határához, miközben ismét a csiklómat simogattam. Egyre ütemesebben mozgott bennem, aminek az lett a vége, hogy a rózsáim lepattanva a csipkérõl ott lebegtek felettünk, pirosra változtatva színüket, és az orgazmusom pillanatában pilláikat rebegtetve nyitották velem egyszerre a szájukat sóhajra, miközben Kevin már a popsim felé közeledett. Éreztem a síkos farkát, amint utat tör magának az ismerõs helyen. Nem sokáig kellett várni a hangokra, miközben elélvezett. Nyakamban éreztem a meleg leheletét. A teste rám nehezedett. Az utolsó hang elhagyta Kevin száját, majd az ölelõ karok elernyedtek és lehulltak rólam. Csend lett pár pillanatra. Magasztos csend, a beteljesülés csendje. A rózsák visszaröppentek rám, és szemérmesen takarták el a már kielégült testemet. Jött a jólesõ zsibbadás, amikor a testedbõl kiveszik minden erõ. Ellazulsz. Úgy éreztem, lépések nélkül jutottunk egymáshoz közelebb. Megérkeztem a paradicsomkertbe, ahonnan nem szeretnék távozni sem. Egy pillanatra, egy órácskára csak, de Kevin szerelmeskedett velem azon az éjszakán. Úgy szívbõl. Egy érzelmi kötelék, ami az sem baj, hogy csak az én szívemben kezd kialakulni.
Ahogy jöttem, az éj sötétje alatt, a fekete szabadidõmben, kapucnimat a fejembe húzva, úgy menetem el. Észrevétlenül, a rózsáim társaságában, akik elhalmoztak mindenfelé apró puszikkal hálájuk jeléül, hogy elhoztam végre õket a szeretõmhöz. Azt hitték, hogy nem látom, hogy ezekbõl a puszikból a drágám is kapott búcsúzóul. Na, így bízzon meg az ember a rózsáiban. A taxiba ülve, hazafelé, a szívemben a vörös rózsákkal, ruhámon a feketékkel, a kapucnimat még jobban a fejembe húztam. Nem akartam, hogy a külvilág lássa a könnycseppet, ami legördült az arcomon. A rózsák értetlenül néztek rám, sietve törölték volna le könnyeim, de én nemet intettem. Ez nem a bánat könnye volt, hanem az örömé. Extázis. A szexuális energiák ismét robbantak. Mintha önkívületben lennél, és kilépnél magadból. Magammal hoztam az illatát, és jólesõen bújt velem be otthon a paplanom alá. Ott körbeölelt, és velem aludt el… Majd ott maradt az álmomban is…
És most azt kérem tõled, szeresd a párodat, úgy, mint még soha sem! Élvezd mindazt a szépséget benne, amiért beleszerettél, amiért imádod, amiért vele vagy! Szeretkezz a szerelmeddel! Örülök neki, ha megteszed! Kívánok még sok ilyen gyönyört nektek!\"