A második baráti
Nehogy már elpazaroljuk azt a finom puncinedved. Kihátráltam a csókcsatából, és délre vettem az irányt. Hamar megtaláltam a gejzír forrását, amit szájrátétellel igyekeztem csillapítani. Halkan próbálta szavakban megformálni, hogy ez mennyire nem jó, de hamar elcsitult, mikor a nyelvemmel körbejártam a kis vulkánt, ami úgy tüzelt, hogy azt a szomszéd lakásban is érezhették. Néhány perces idegen nyelv tanulmányozás után azt éreztem, hogy itt most neki vége, rángatózott mintha sokkot kapott volna. Ilyet már rég láttam, ezért furcsának tűnt. De hamar rájöttem, hogy most visszaadtam a tartozásom. Az önbecsülésem visszatért a normál szintre. Tudok én orgazmust adni, ha akarok! Ezen felkeményedve közelebb toltam a kukacot, kicsit megsimogatva a szeméremdombját, majd megkérdeztem: köztünk marad? Nyilván igen. Ígyhát úgy esett, hogy ismét megtapasztaltam a kívül belül elázott rózsájának ölelését. Ahogy a mondás is tartja, először csak próbából, másodszorra megszokásból. Na ez nem olyan volt. Azt az izgalmi állapotot, amit egyikőnk sem tudott volna letagadni, olyan szenvedélyes szexpartivá változtattuk, hogy minden mozdulat kiváltott egy olyan hanghatást, amit csak a száj befogásával lehetett csillapítani. A nyelvkaratét néha megtörte az kellemes csattogó hang, amikor két borotvált hetero nemiszerv gyors összeérintése ad ki magából. Ügyelve a házban lakó kisgyerekek lelki fejlődésére, halkabbra vettük az aktus ezen részét. De megtartottuk azt a kifelé sugárzó érzést, hogy ebben azért komoly érzelmek is vannak. Ez nem csak dugás. Ez kőkemény szex, azzal akivel jó. Az elsőhöz képest hosszabra nyúlt kukizás végeredménye ismételten a meleg punci mélyén landolt. A szokásosnak mondható zuhanyzás után, ahol letisztogattuk egymás intim részeit, egy rövid alvás után mentúnk a dolgunkra. Azóta már eltelt egy két hét, és nem volt eseménytelen. De azt máskor...
